Belevágtam nem is akárhogyan, egyből a kellős közepébe. Most egy olyan témában írok ami annyira aktuális, hogy szinte tapintható a feszültségem és a kétségbeesésem, a gyomrom egy gombóc, hol sírok, hol nevetek, leplezek ahogy lehet, de leginkább igyekszem optimistán, bizakodva követni a velem zajló eseményeket és bennem kavargó érzéseket.
A téma a nyugalom megzavarására is alkalmas lehet, mert nagyon sok nő hozzátartozóként, vagy személyesen érintett benne. Bár a világnapja és hónapja minden év októberében van, most már tudom, hogy erről az év minden napján beszélni kell, nincs halogatás, LÁNYOK! NŐK! ASSZONYOK! erre folyamatosan ügyelni kell!!! A statisztikák is azt mutatják, hogy rengeteg az ilyen jellegű megbetegedés, ezért nem elég ha csak a kampány idején figyelsz fel és az önvizsgálatot csak akkor kezded el. Tenned kell magadért ma, most, azonnal!!!
Igen, a mellrákról és annak megelőzéséről beszélek. Az elmúlt évek kampányaiból szemezgettem, hogy most is figyelmeztessen, ne feledkezzünk meg róla az év egyik napján sem!!!
Apropó! Most állíts be egy naptár funkciót a telefonon, ami adott napon, rendszeresen figyelmeztet a vizsgálatra és a szűrésre! Keress önvizsgálatra vonatkozó leírásokat és alkalmazd rendszeresen.
Ez volt a felhívás része, az alábbiakban pedig témába vágó, személyes történetet mesélek.
Ha te is hozzám hasonlóan Szex és New York fanatikus vagy, biztosan emlékszel arra az epizódra, amikor Samantha mellnagyobbító műtétet szeretne, de elutasítják mert kiderül, hogy egy csomó van a mellében, amit aztán eltávolítanak, de végül kemoterápiát is alkalmazni kell a rák végleges leküzdéséhez.
Valahogy a harmincas éveim elején láttam először ezt a jelenetet, de akkor őszintén szólva alig rázott meg, mert az epizódnak inkább a pozitív, szórakoztató perceire figyeltem. Másrészt ameddig az ember fiatalon, többnyire gondtalanul él egészségben és abban a tudatban, hogy genetikailag úgysincs hajlama semmire, a családban soha nem volt ilyen eset, úgy érzi vele ez nem történhet meg. Aztán amikor pár évvel később újra láttam, már megérintett, csodáltam Samet, ahogy végigcsinálta az egészet és meghatódtam ahogy Smith a párja, végig támogatta ebben. Ettől eltekintve továbbra sem foglalkoztatott mélyebben, minthogy megérintett. A mai napig szinte semmit sem tudtam a betegségről, a megelőzéséről, az alapítványok munkájáról, csak annyit, hogy felelősségteljesen, évente járok nőgyógyászati szűrővizsgálatokra, meg azt, hogy már a veszélyeztetett korba léptem és ritkán önvizsgálatot tartottam, áttapogatva a ladyket. Tavaly (2015) december elején, újra sorozatmaratont tartottam. Imádom, mert minden életszakaszomban másként élem meg, megunhatatlanul szeretem a humorát, a témafelvetéseit, de mint stylist, Patricia Filed, sytlist/jelmeztervező kiemelkedő munkája a nagy szerelem. Most jön a drámai fejezetem. Belefeledkezve újra néztem kedvenc részeimet, viszont Sam kálváriáján, a saját problémám miatt, most zokogni kezdtem mert május végén én is találtam egy csomót a jobb mellemben. Jöttek a kicsinyes, rémült és egoista kérdések, az önsajnálat és a miértek? És pont most! Annyi tervem van még amivel foglalkoznom kell! Mit kezdjek az egésszel? Olyan egyedül vagyok! Amíg mások bontogatják a kisebb-nagyobb ajándékaikat a karácsonyfa alatt én egy behívót kaptam a műtőasztalra, remek! Nem hiszem el! Ez komolyan velem történik meg!? Pánik és a mi lesz? Csapongtam a poklok kínjában. Aztán eszembe jutott az is, milyen érdekes az élet, hogy van aki mosolyogva és dalolva a kés alá fekszik, hogy nagyobb, szebb, feszesebb legyen a melle, miközben engem az egész halálra rémít, ráadásul ugyanúgy az önbecsülés is tét, de elsősorban az egészségem.
Amikor felfedeztem a csomót, egy más jellegű egészségügyi probléma miatt a mammográfia beutalót félre tettem, optimistán modván magamnak “Na szívódj fel!” Közben jött a nyár, az idő elszaladt, de a csomó sajnos megmaradt. Végül szeptemberben elmentem a megfelelő szűrővizsgálatokra. Az ultrahangot végző doktornő elmondta, hogy a vizsgálati eredmények alapján nem gondolna rosszindulatú dologra, de 100%-os diagnózis, csak biopszia (tűvel vett sejtmintavétel) után adható. A korábbi nyugalmam és a „biztos csak egy ciszta, vagy valami mirigy bedurrant” elméletem szertefoszlott egy pillanat alatt, nagyon beijedtem. Kértem, hogy a biopsziát ne azonnal csinálják meg, szeretnék konzultálni az orvosaimmal és körbejárni ezt az ismeretlen helyzetet. Mindenki azt tanácsolta, hogy ne halogassam, jobb ha időben lezárjuk az ügyet. Végül novemberben került sor a mintavételre. Megnyugtatólag, ha valaki a szúrás előtt áll, azt kell hogy mondjam, egy bolhacsípésnyi volt az egész, én legalábbis úgy éreztem. A folyosón töltött 4 órás, stresszben várakozás volt a legfájdalmasabb az egészben. Persze azt meg kell jegyezni, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyazon helyen és mélységben helyezkedhet el a csomó, a fájdalomküszöb és a probléma is változó, ennek függvényében lehet, hogy van aki másképp éli meg. Szerencsére nekem viszonylag a felszínen van és kedvezőbb helyen, már ha van ilyen!?
A szúrás után 1-2 nappal csak egy kis bevérzés volt körülötte és nem is fájt különösebben. Erről képet is készítettem, mert amikor elkezdtem a neten kutatni a beavatkozásról, fórumokon tapasztalatokról és kíváncsi voltam a végeredményre, sajnos szinte semmit sem nem találtam, ezért arra gondoltam, dokumentálom az egészet hátha ezzel megnyugtatólag sorstársaknak segíthetek.
Az eddigi vizsgálatok alapján jóindulatú elváltozás, de sajnos nem lett egyértelműen kizárható a daganat, ezért megelőzés céljából el kell távolítani a csomót és a szövettani eredmény hoz 100%-os eredményt.
Néha úgy érzem ez életem egyik legnehezebb időszaka, egyrészt az eltelt hónapok miatt, másrészt a történet annyiban kusza, hogy december óta van egy nem múló, megfázásos köhögésem, emiatt több a vizsgálat, az idegtépő várakozás és a velejáró stressz. Először január 20-ra volt kitűzve a műtétem, de tolódik január 27-re. Azóta ez tovább fokozódott, lázasan, antibiotikus kezeléssel, náthával és köhögéssel fekszem és drukkolok az immunrendszeremnek, hogy gyorsan túllehessek a műtéten. Egyelőre úgy tűnik, erre továbbra is várnom kell.
Az orvos elmondása alapján a műtét egy kis rutin lesz, rövid altatásban végzett kimetszéssel. Egyik nap befekszem, másnap megműtenek és harmadnap remélhetőleg haza is mehetek. Ennyit tudok, meg azt, hogy rémület a köbön, nem tudom mi vár még rám, de bízom a gyors felépülésben és a lehető legjobb szövettani eredményben, ami csak létezhet. Drukkoljatok! De ami legfontosabb! Figyeljetek magatokra és a megelőzésre!
Ha bárkinek bármilyen tapasztalata van a témában és szívesen beszélne róla, várom, osszátok meg velem és az ide látogatókkal. Beszélgessünk, gyere!
Legyen mindenkinek csodás napja! Küldöm ezeket az erőtől dagadó lufikat minden érintettnek és le a kalappal előttetek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: