Kedves látogató! Képzeld, nagyszerű hírem van! Ha figyelemmel kísérted az eseményeket, akkor tudod, hogy átestem egy kisebb megelőző mellműtéten. Azóta eltelt több mint egy hónap és el sem tudom mondani, hogy ez idő alatt a stresszskála hány fokán jártam, ami már csak azért is para, mert a stresszt és a félelmeket mindig kerülni kellene, de végre! megtudtam a szövettani eredményem.
Boldog és szerencsés vagyok, mert rengeteg nővel ellentétben, az én történetem most HAPPY END lett.
Szándékosan írtam, hogy most, mert annyi dolog van még az életemben ami jó végkifejletre vár, mindezek közül ez most jól végződött, mondok is hálaimát érte.
Bíztam benne, hogy így lesz, de amikor a “jóindulatú” daganat jelző ellenére, azt írják, hogy a rák teljességgel nem kizárható, akkor a lelki szemeim előtt a legrosszabb is lepergett és tényleg zabszemnyi rés sem maradt azon a bizonyos helyen… Már eleve, önmagában az a szó, hogy daganat, irtó félelmetes, nem? De a lényeg, hogy minden jó, ha jó a vége!
Azt írták, szakszavak nélkül összegezve, hogy a rosszindulatú kezdemények egyelőre kizárhatók, kontroll ultrahang fél év múlva esedékes. Nos addig igyekszem hátradőlni, lazítani, életmódot váltani, hogy az ilyen rémálmoknak még csak gondolati csírája se legyen, soha többet.
Eddig is igyekeztem arra törekedni, hogy minél kevesebb stressz érjen, vagy ha van, akkor jól kezeljem, de mostantól még tudatosabban fogok figyelni erre. Megkeresem a lehetőségeket és ha lesznek tapasztalataim, majd azokat is megosztom veled.
Addig is, remélem tudtam segíteni megosztásaimmal és kívánom, hogy nálad is minden, a lehető legnagyobb rendben legyen!
Végül pedig, ahogy ígértem, mutatok képet arról is, hogy jelenleg milyen a műtéti seb, hogyan gyógyul és hegesedik szépen.
Az Előzményekről ide kattintva olvashatsz.